Először az elhatározás.
Hétfőtől start: indul a fogyókúra!
Elszántak vagyunk, betartjuk.
Végre beindul a fogyás.
Megkönnyebbülés.
Csak így tovább!
Fogyunk is, szépen, ütemesen.
Aztán, valami történik.
Egy reggelen nem mozdul tovább a mérleg nyelve.
Istenem, már megint!
Stagnálunk…
Ki ne ismerné azt a jelenséget, amikor egyszercsak, érthetetlen okokból fogyókúra közben megáll a fogyás. Addig a pontig gyönyörűen működött a módszer. Aztán egyszercsak megint ott a “plató”…
Nézzük, mi az oka a stagnálásnak, és hogyan tudnánk ilyenkor továbblendíteni a mérleg nyelvét.
Tudományos értelemben stagnálásról akkor beszélünk, ha valamely fogyókúrás módszer, vagy életmódbeli változtatás további betartása ellenére egy bizonyos ponton megáll a fogyás, és legalább hat héten keresztül áll a súlyunk, azaz nem fogyunk tovább. A legtöbb fogynivágyó ezen a ponton adja fel, ami nem is csoda, hiszen rossz szembesülni azzal, hogy minden akaraterőnk, és kitartásunk ellenére elmarad a további eredmény.
Ha megáll a fogyás, akkor annak leggyakrabban három oka lehet.
1. Ilyenkor legelső ponton fontos, hogy számot vessünk magunkkal: vajon az elmúlt napokban, hetekben is ugyanolyan lendülettel tartottuk a diétát? Ugyanolyan következetesek voltunk, mint akkor, amikor még működött a fogyás?
Erre azért van szükség, mert néha az is lehet az oka annak, ha a fogyás lendülete lelassul, vagy akár meg is áll, hogy túlságosan is elbíztuk magunkat. Ha az elején az eredmény könnyen jön, akkor előfordulhat, hogy tudat alatt könyebben engedünk is a gyeplőn… Hiszen már fogytam, megy ez nekem!
2. Ha erre a kérdésre nem a válasz, azaz meg vagy győződve róla, hogy ugyanolyan lendülettel csináltad a programot, mint amikor elkezdted, akkor a következő kérdést kell feltenned magadnak:
az a súly, ahol most megállt a fogyás, nem volt-e korábban, hosszabb időn keresztül a súlyom?
Az esetek 90%-ban erre a kérdésre igen a válasz. A tudomány mai állása szerint a szervezetünk úgynevezett “testsúlyállandósági pontokat” őríz az emlékezetében, hasonlóan más, a szervezetünk belső állandóságának megőrzését szolgáló értékekhez (mint például a testhőmérséklet állandója: 36,0-36,5 celsius fok között, ha ennél magasabb a testhőmérsékletünk, akkor betegek vagyunk.) Ezt a jelenséget homeosztázisnak hívjuk, vagyis a homeosztázis nem más, mint a szervezetünk belső állandóságára való törekvés, a változó külső körülmények ellenére.
Ilyen homeosztatikus állandó pl. a testhőmérséklet, a folyadékháztartás egyensúlya, az ionegyensúly, a sav-bázis egyensúly, és a legfrisebb kutatások alapján úgy tűnik, hogy a testsúly állandósága is.
Azaz, ha egy bizonyos testsúly hosszabb időn keresztül, mondjuk egy évnél tovább volt a testsúlyunk, miközben egészségesek voltunk, és minden életfunkciónk jól működött a szervezetben, akkor ezt az ún. testsúlyállandót (set point, vagy beállítási érték) megjegyzi a szervezet, még akkor is, ha ez több, mint az ideális súlyunk (ideal point, vagy ideális érték). Később, ha meghízunk, és egy fogyókúra során újra elérjük ezt a súlyt, a szervezet érzékeli, hogy elérkeztünk egy beállítási értékhez, azaz, egy olyan súlyhoz, ami hosszabb időn keresztül volt a súlyunk, miközben egészségesek voltunk, és minden rendben működött. Ilyenkor igyekszik megtartani ezt a súlyt. Ez a stagnálás.
Jó hír viszont, hogy ha továbbra is kitartóan ragaszkodunk a fogyókúránkhoz, és nem adjuk föl a második héten, amikor nem fogytunk tovább, akkor hat héten túl újra beindulhat a fogyás, egészen addig, amíg újra el nem érünk egy testsúlyállandósági pontot.
Jó tanács ha valaki fogyni akar, a stagnálás/stagnálások miatti elkedvetlenedés megakadályozására:
- Először is tervezd meg az ideális súlyodat. Ha szakember segítségét kéred, akkor ő ki is tudja számolni neked, mennyi lenne az ideális testsúlyod, különböző paraméterek: életkor, magasság, csontozat tömege, zsírtömeg-izomtömeg aránya, stb.
- Ez után nézd végig, hogy az ideális testsúlyod, és a jelenlegi testsúlyod közötti “úton” (évek alatt) hány “állomásra” tudsz visszaemlékezni, azaz hány olyan testsúlyra emlékszel, ami hosszabb időn keresztül, tehát kb. egy éven át, vagy azon túl volt súlyod. Nyilván minél nagyobb a súlyfelesleged, annál több ilyen “állomás” lehetett, hacsak nem valamilyen betegség, vagy gyógyszeres kezelés alatt rohamosan híztál meg.
- Írd fel magadnak ezeket a testsúlyállomásokat egy papírra, és mindig tudatosítsd magadban, ha a fogyókúra során közelítesz egyhez, hogy elképzelhető, hogy ott meg fog torpanni a fogyás.
- Már az adott súly előtt 1-2 kg-val törekedj arra, hogy igyál még több folyadékot, mozogj még többet, egyél még több rostot, zöldséget, gyümölcsöt.
- Ha ennek ellenére bekövetkezik a stagnálás, akkor légy kitartó, tudd, hogy ilyenkor meg kell győznöd a szervezetedet, hogy nem ez volt a végállomás. Hidd el, menni fog!
3. Végül, a harmadik lehetséges oka annak, ha nem fogyunk tovább, hogy egész egyszerűen rossz módszert választottunk. A túlságosan alacsony kalóriatartalmú, vagy valamely létfontosságú tápanyagból hiányos étrend, vagy a klasszikus “csodadiéták” mellett a szervezet egy ponton túl nélkülözni fog, és erre válaszol lelassul az anyagcserénk, azaz bekapcsol a túlélő program, és hiába eszünk ugyanolyan keveset, vagy hiába nem eszünk továbbra sem kenyeret, nem fogyunk tovább. Ilyenkor azonnal érdemes abbahagyni a fogyókúrát, és szakember, például dietetikus segítségét kérni a további fogyáshoz.
Várlak szeretettel Dietetikai Szakrendelésemen: www.lefogynideokosan.hu/szemelyes-konzultacio-dietetikussal
Héder Éva
Fat Free Fogyókúra Központ
vezető dietetikus
