Mindent megteszek a fogyásomért

Nem eszem fehérlisztet - recept a fogyáshoz?

"Én mindent megteszek a fogyásomért. Nem eszem fehér fehér lisztből készült termékeket, a húsok közül csak halat és csirkemellet eszem (fűszerek, és zsiradék nélkül) nem eszem, csak diabetikus termékeket, és egy nap maximum 1000 kalóriát viszek be. A problémát az okozza, hogy itt vidéken kevés olyan termék kapható, amelyek nekem is megfelelnk, és még az is, hogy nincs konditerem."

Nem eszem fehérlisztet

Kevesen tudják, hogy önmagában az, hogy finomított ("fehér") lisztet nem eszik valaki, nem sok vizet zavar a fogyókúrában. A finomított liszt attól különbözik a teljes kiőrlésű változattól, hogy a teljes kiőrlésű lisztbe - bármilyen gabonaféléből készül - a korpa is belekerül: a héj, és a héj alatt lévő fontos aleuronréteg is. Emiatt a teljes kiőrlésű liszteknek - legyen az teljes kiőrlésű búza, rozs, vagy bármilyen liszt - a rosttartalma magasabb, mint a finomított liszteknek. A magasabb rosttartalmú lisztekből készült péktermékek szénhidráttartalma lassabban szívódik fel, így tovább okoz jóllakottságérzetet, mint a fehér kenyér, vagy a zsemle. 

A finomított lisztekben egységnyi mennyiségben - mondjuk 100 grammban - körülbelül ugyanannyi kalória van, mint teljes kiőrlésű változatukban. Nem kalóriát spórolunk meg tehát, ha teljes kiőrlésű lisztből készült pékterméket fogyasztunk, hanem a több rost bevitele végett a vércukorszintünk lassabban fog emelkedni.

Tehát, sajnos az a rossz hír: önmagában az, hogy valaki nem eszik fehér zsemlét, vagy kiflit, nem fog hosszú távon fogyással járni.

Szénhidrát-rémhír

Rengeteg a tévhit akörül is, hogy a diabetikus termékeknek van-e szerepük a fogyásban. Minden fogyókúrás módszer így kezdi: ha fogyni akarsz, egyél kevesebb szénhidrátot. Ennek következtében túlsúlyos nők tucatjai kezdenek el kevés szénhidrátot enni, csökkentett szénhidráttartalmú termékeket választani. A szénhidrát pedig a legfontosabb energiaforrása az emberi szervezetnek: minden testi sejtünk szénhidrátból nyeri az energiát a nyugalmi anyagcsere fenntartásához. Ha pont a szénhidrátot csökkentjük, akkor hamarosan az összes testi sejtünk éhezni kezd: és ugyanúgy takaréklángra kapcsol a szervezet, mint a koplalás esetén.

Nyugodt szívvel jelenthetem ki: a túlsúlyos emberek nagy részénél nem az a hiba, hogy sok szénhidrátot eszik, így nekik semmi szükségük nincsen a diabetikus termékekre. A diabetikus termékeknek a cukorbetegek diétájában van egyedül szerepe.

Koplalás

Köszönhetően a havi ingyenes megvilágosító előadásainknak, rendszeres hírleveleinknek, valamint youtube-videóinknak, egyre több vendég érkezik meglepő alaptudással az anyagcserét hosszútávon lelassító négy fő táplálkozási hiba ismeretével. Különösen az első számú hiba, azaz a

A nem megfelelő mennyiségű energia bevitele marad meg mindenkiben elsőre. Sok ügyféllel találkozom, akik már eleve úgy érkeznek: 

- én biztosan keveset eszem, és az a baj, mióta hallgattam egy videódat a neten, azóta tudom...

Persze emellett ilyen ügyféllel is találkozom sokat: 

- én biztosan nem eszem keveset, én inkább a sokat eszem csoportba tartozom.

Sok ügyfélnek lesz igaza ebben a kérdésben a Táplálkozási napló elemzésen, azonban annál nagyobb a meglepetés, amikor ennek az ellenkezője derül ki, azaz az az ügyfél, aki eddig azt gondolta keveset eszik, kiderül, hogy sokat, az pedig, aki azt hitte magáról, hogy egyfolytában eszik, az maximum 1300 kalóriát visz be egy átlag napon.

Az egyik legfontosabb táplálkozási hiba: 

A nem megfelelő mennyiségű energia bevitele

Azon belül is a túl sok, és a túl kevés energia bevitele is gond. A túl kevés energia bevitele a szervezet létfontosságú életfunkcióihoz szükséges energiabevitel környékén, vagy az alatt kezdődik. 

Az, hogy mennyi energiára van szükséged a létfontosságú életfunkcióid működtetéséhez, az alapvetően függ az életkorodtól, a nemedtől, és a súlyodtól. Ezt hívjuk alapanyagcserének.

Az 1000 kcal környéki energiabevitel még egy sovány nőnek is kevés, nemhogy egy túlsúlyos hölgynek. 
Ilyen alacsony energiabevitel esetén a szervezet takaréklángra kapcsol, és a túlélés érdekében fokozott zsírraktárzásra kapcsol. Egy idő után, minél kevesebbet eszünk, annál kevésbé fogunk fogyni. 
(lásd korábbi blogbejegyzésem: Az is baj, ha keveset eszel?)

Konditerem nélkül

Ahhoz, hogy fogyjunk, olyan mozgásformát kell végeznünk, ami könnyű, alacsony intenzitású terhelést jelent a szervezetünknek. 
Semmi szükségünk nincsen tehát konditeremre: a legjobb zsírégető mozgás a könnyű tempójú gyaloglás, vagy biciklizés egy parkban. Súlyzókra, gépekre nincs szükségünk a fogyáshoz. A csoportos tornák, eszközös edzések szórakoztatóak tudnak lenni, és ha hozzáértő edző vezeti, akkor kiválóan segíthetik a fogyást. De enélkül is megy!

Remélem hogy ezen olvasói levélre való válaszaimmal sikerült néhány alapvető tévhitet eloszlatni az egészséges, hosszútávú fogyáshoz vezető úton. 

Sok sikert kívánok a fogyáshoz!

Héder Éva
dietetikus, fogyókúra szakértő
Fat Free Fogyókúra Központ

Bánatevés kontra káros szenvedélyek

Mit tegyünk, ha pótcselekvés az evés?

Sokat írtam, és beszéltem már az elmúlt években arról, hogy ha valaki koplalással akar fogyókúrázni, az hosszútávon csak azt fogja elérni, hogy még jobban lelassul az anyagcseréje, és inkább hízni fog, mint fogyni. A fogyni vágyás reményében nagyon sok nő kevesebbet eszik, mint amennyi a tényleges energiaszükséglete lenne. Ennek következtében lelassul az anyagcsere, és egy idő után takaréklángra kapcsol a szervezet, az illető pedig azt veszi majd észre, hogy nemhogy nem fogy, hanem még akár a "levegőtől is hízik.  (lásd: )
Ez a túl kevés energia bevitelének hibája.

Ma viszont egy másik esetről szeretnék írni, mégpedig a túl sok energia beviteléről, vagy más néven túltáplálkozásról.

Nemrégiben kaptuk ezt az olvasói levelet:

"Röviden: én bánatevő vagyok. Szakács szakoktató vagyok, és egész nap a szeretett ételek között vagyok. Az agyam helyett az állandó éhségérzet csökkentésén fáradozom. Hiába tudom, hogy nem tesz jót, nem tudok ellenállni az ételnek. Ráadásul a párommal állandóan veszekszünk, így ő iszik, én pedig eszem."

A túl sok energia bevitele, a folyamatos evés, és nassolás, és ha úgy tetszik "bánatevés" hosszú távon szintén lelassítja az anyagcserét, hiszen ha a szervezet nem tudja felhasználni a bevitt energiát, akkor a jó gazda elvén működve el fogja raktározni a többletet az ínségesebb időkre gondolva.
Sajnos, a túl kevés, és a túl sok energia bevitele is ahhoz vezet, hogy a szervezet fokozott zsírraktározásba kezd.

Szakmai ártalmak

Tény, hogy vannak bizonyos szakmák, ahol igen nehéz "diétázni", hiszen az, aki ételekkel foglalkozik, egész nap ételek között van, az biztosan nehezen áll ellen a kóstolgatásoknak is. A szakácsok, konyhán dolgozók ezért is ritkán vékonyak: valahogy az agyunkban is úgy áll össze a kép, hogy egy jó szakácsnak megbocsájtható, ha pocakja van. 
Egy vékony szakács láttán még talán az a kérdés is felmerülne bennünk, hogy talán nem főz jól? 

Ez kicsit hasonló helyzet ahhoz, amikor egy dietetikus, vagy fogyókúrás "szakértő" túlsúlyos. Ilyenkor is joggal gondolunk arra, hogy hogy magán nem tud segíteni? 
Pedig egy-egy keményebb műszak során a Fat Free Dietetikai Szolgálatában, amikor egész nap étrendeket tervezünk, és jobbnál jobb ételeket iktatunk a fogyni vágyók étrendjébe, nem állítom, hogy a mi agyunk nem az ételek körül kattog.

És a megoldás

Ezekben a helyzetekben az egyetlen megoldás a tervezettség. Hiába dolgozunk szakácsként, konyhán, vagy dietetikusként a számítógép mögött, ha úgy indulunk el reggel otthonról, hogy reggeliztünk, össze van készítve a tízóraink, és az uzsonnánk, tudjuk, mit fogunk ebédelni, akkor nem csábulunk el. 
Ha szakácsként meg is kóstolgatjuk főzés közben az ételt, ha nem vagyunk éhesek, akkor tényleg megállunk annál, hogy elég sós-e az étel, és nem a kóstolgatásokkal akarunk jól lakni. 
Hányszor mondjuk, hogy üres gyomorral ne menjünk vásárolni. Kicsit hasonló a helyzet itt is. A legrosszabb megoldás, ha úgy indulunk el otthonról, hogy benn majd úgyis eszem valamit...

Az evés mint pótcselekvés

Ez viszont már egy még komolyabb probléma, amely néha megoldhatatlannak is látszik. Az evés nagyon fontos örömforrás, és sokan vannak, akik stresszhelyzetre, pszichés fájdalomra, depresszióra evéssel reagálnak. Bizonyos típusú ételektől, édességektől ráadásul endorfin hormon termelődik a szervezetben, amitől valóban boldogabbnak érezzük magunkat. 
Hányszor halljuk azt is - és valljuk be, sok igazság van benne - hogy még mindig jobb, mintha innék, cigiznék, vagy ne adj isten még károsabb szenvedéllyel tenném átmenetileg boldogabbá, hosszútávon pedig tönkre magam.

A túltáplálkozásra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint a legártalmatlanabb "szenvedélyre". Az alkohol szó szerint öl, butít, és nyomorba dönt, a dohányzással tönkretesszük a tüdőnket, az evéssel viszont "csak" túlsúlyunk lesz. Igen ám, de ha jobban belegondolunk, egy nagyobb súlyfelesleg már legalább annyi fölösleges egészségügyi rizikót hordoz, mint az italozás, vagy a dohányzás. A szív-, és keringési betegségekre, a 2-es típusú cukorbetegségre való hajlamot durván fokozza a súlyfelesleg, és a mozgásszegény életmód.

Tehát sajnos ki kell jelentsük, hogy a bánatevés, a túltáplálkozás ugyanolyan káros lehet hosszútávon, mint a túlzott alkoholfogyasztás, vagy a dohányzás.

Szokjunk le arról, hogy tervezetlen étkezésekkel tesszük boldoggá magunkat.

Hogyan szokjunk le a "bánatevésről"?

Nézzük, hogyan:

Ismerjük fel, hogy mitől vagyunk bánatosak, és ne törődjünk bele, különösen, ha nem átmeneti problémáról van szó. 
Más az, ha valaki például egy szerelmi csalódás miatt, pár hétig, pár hónapig használja ezt a technikát, mert ha jobban lesz, akkor valószínűleg meg is oldódik a probléma. 
Ha viszont benne élünk egy rossz házasságban, utáljuk a munkahelyünket, stb., akkor viszont ez egy tartós élethelyzet, amelyre hosszú távon megoldás kell. Nyilván könnyű lenne mondani, hogy váljunk el, keressünk másik munkahelyet, de egy ilyen helyzet megoldása sokszor évekbe telik, és ha addig csak eszünk, és eszünk...

Az ilyen helyzetekre inkább mást javasolnék. Mindenképpen keresnünk kell egy olyan "szenvedélyt", vagy "pótcselekvést", amellyel kitölthetjük a "kiüresedett" pillanatainkat. 
Jó tanács lehet ilyenkor egy új hobbi: kezdjünk el sportolni, közösségbe járni, vagy olvasni, kertészkedni, rajzolni, festeni, zenélni, újítsuk fel a lakást, vagy tanuljunk valami újat.
Nekem életem legnehezebb pillanataiban mindig a tanulás segített. Olyankor, amikor a legszomorúbb voltam, olyankor találtam ki mindig, hogy tanulok valamit, valami újat, ami lehetőleg teljesen más, mint amiket addig tanultam. 
Ennek eredményeképpen van már néhány dolog amihez értek, néha a fejemhez is vágják, hogy én már minden vagyok, csak akasztott ember nem... De hát az nem is lennék.

Az új hobbinak köszönhetően új utak nyílnak majd ki előttünk, új embereket ismerünk meg, és rá fogunk jönni, hogy a legártalmatlanabb szenvedély lett úrrá az életünkön. 
Ha sportolni kezdünk, akkor rájövünk majd, hogy a mozgás során legalább annyi endorfin, boldogsághormon szabadul fel, mintha befaltunk volna egy tányér plusz ételt, vagy egy fél tábla csokit.

Ha művészi tevékenységbe fogunk, akkor meg arra fogunk ráeszmélni, hogy milyen hihetetlen mélységű béke és nyugalom lakozik a lelkünkben mélyen, ami előbb-utóbb át fogja formálni az életünket.

Sok sikert kívánok az új életedhez!

Héder Éva
vezető dietetikus
Fat Free Fogyókúra Központ

Agyban dől el a fogyókúra?

Miről tehet a testünk túlélő rendszere?

Sokszor halljuk/mondjuk életünk bizonyos területeivel kapcsolatban - vagy azért mert valamit sikerül elérni, vagy azért, mert valamit nem sikerül -, hogy, "Na igen, ez elsősorban agyban dől el."

De vajon a fogyókúra, a sikeres fogyás is azon múlik, hogy hogyan gondolkozunk, és hogy vajon sikerül-e átkapcsolni a fejünkben bizonyos kapcsolókat?

A válasz sokszor nem egyértelmű.

Tehát, nézzük: agyban dől el?

Ha magát a nagy Elhatározást nézzük, akkor mindenképp. Mint ahogy minden nagy változáshoz, a fogyókúrához is az elhatározás az első lépés.

Csak nem mindegy, hogy mit határozol el!

• Ha például azt határozod el, hogy holnaptól szigorú diétába kezdesz, és ha törik ha szakad, betartod, akkor valószínűleg fogsz veszíteni néhány kilót - de sajnos, ha már annyira le van lassulva az anyagcseréd, az sem biztos - de ahogy abbahagyod a drasztikus odafigyelést, nagy valószínűséggel vissza fogsz hízni, akár többet is, mint amennyit elveszítettél. Mert hiába az AGYAD vezérli a testi funkcióidat, a TESTED mégiscsak egy túlélő rendszer, aki az energiahiányra fokozott zsírraktározással fog reagálni. 
• Ha pedig azt határozod el, hogy megérted a tested működését, akkor azt fogod megtapasztalni, hogy AGYAD és TESTED csodálatos harmóniában kezd együttműködni. Az így elért fogyás az, ami megtartható.

Az elhatározáson túl a vágyott célt elérni, azaz a CSELEKEDETET végrehajtani - valóban agyban dől el. Agyban dől el, hogy végigvisszük, vagy feladjuk. Agyban dől el, hogy egy fárasztó munkanap után az esti vacsoránál is tudunk-e ragaszkodni a vágyott célhoz, vagy hogy egy esős napon is felhúzzuk-e az edzőcipőt.

Az viszont nem agyban dől el, ha egy sikeresnek ítélt fogyás után legnagyobb jószándékunk ellenére visszahízunk. Ott TESTÜNK túlélő rendszere vette át az irányítást. 

Amíg életben vagyunk, AGYUNK a TESTÜNKKEL szoros harmóniában működik. A tartós fogyáshoz meg kell tanulnunk, hogy melyik területen az agyunk, és melyik területen a testünk az úr.

Ahol a test az úr

Gond az, hogy manapság az iskolákban nagyon kevés szó esik a valódi egészségnevelésről. Senki nem tanítja meg nekünk, hogy az egészséges táplálék az az üzemanyag, amellyel testünk tökéletesen működve teljesíti be életfeladatát.

Az emberek többsége ennek köszönhetően sajnos még alapszinten sem ismeri a teste működését, így még jobban ki van téve a meggyőző, de többnyire tudománytalan információözönnek. 

Azt gondolom, azt is hibás lenne gondolni, hogy csak pusztán attól, hogy mindennap elképzeljük magunkat vékonyan, de semmit nem teszünk, vagy olyan módszert választunk, amely csak mozgósítja testünk túlélő rendszerét - le lehetne fogyni. 

Viszont a mentális erő, és a hit, hogy sikerülni fog elképesztő módon megtámogathatja egy intelligens módszer eredményességét.

Egy Olvasónk kedves leveléből idéznék zárszónak:

"Egy biztos azt már tudom, hogy minden agyban dőlik el először és a vágyott célt csak utána tehetjük hatásossá vagy elérhetővé a cselekedeteinkkel. Az iskolákban a sok blabla évszám helyett inkább az egészségmegőrzésre és testünk nem csak külső, de belső szépségére is nagy hangsúlyt kellene fordítaniuk! De ha egyszer nem tanítják, nem tudhatjuk!

Most én már eldöntöttem és most is míg írok neked egy nagy adag jégsalátát eszek szőlő mag olajjal és friss citrommal leöntve. Én már eldöntöttem (agyban is), hogy egészségesen akarok élni, és a sok rossz reklámot úgy fogom fel, hogy (el akarnak tenni mennél hamarabb láb alól, de előbb belőlem IS meg akarnak gazdagodni) Jó úton haladnak mert irtó finomak a íz fokozott műkaják) :) Nem tudom, hogy segített-e valamit, amit írtam de csak gépeltem mint egy robot. Én is örülök, hogy ki írhattam magamból, amit gondolok! :)"

Héder Éva
vezető dietetikus
Fat Free Fogyókúra Központ

Hogyan érthetjük meg egy délután alatt, miért nem működtek eddig a fogyókúráink?

Megvilágosító Előadás két nap múlva

Amikor tavaly nyár elején először ültünk le Pati Nagy Attilával, a Fat Free Központ igazgatójával, azért, hogy kitaláljuk, hogyan lehetne minél többeteknek eljuttatni az üzenetet, hogy hogyan szakítsatok az eddigi, - egy kaptafára működő - fogyókúrás módszerekkel, kézenfekvő volt, hogy szervezzünk egy előadást, olyan előadást, amilyen még nem volt.

Azt gondolhatnánk, hogy ebben a témában nincs új a nap alatt: nap mint nap születnek újabb, meg újabb fogyókúrás módszerek, könyvek jelennek meg a témában, a magazinok címlapján mindig ott virít a legújabb, legkönnyebb, legegyszerűbb diéta, és internetes szakértők tucatjai hirdetik levelekben, mit kellene tenned. 

Ehhez képest a túlsúlyosak száma egyre nő, és azzal, hogy a különböző fogyókúrák után milyen rövid idő alatt mennyit híztál vissza, azzal senki sem foglalkozik. Pedig mindegyik tanács olyan jól hangzott…

Annak idején, amikor kávét szürcsölgetve megterveztük az első Megvilágosító Előadást, azért tettük, mert úgy gondoltuk, hogy valahogy muszály lenne felvértezni benneteket, hogy hogyan tegyetek különbséget a tudománytalan módszerek, és a valós információk között.

• Hogy hogyan legyetek tudatos fogyni vágyók, és ne pedig mindenféle módszer áldozataivá váló, örök fogyóKÚRÁzók. 
• Hogy hogyan kapcsoljátok ki a “raktározó” üzemmódot végtelenül egyszerű módon a szervezetetekben, hogyan szüntessétek meg az oly sokatoknak ismerős “levegőtől is hízunk állapotot”…  
• Hogy hogyan érjétek el azt természetes módszerekkel, hogy felgyorsuljon az anyagcserétek, hogy ne legyen többé probléma, ha jóízűen, eleget esztek…

A Megvilágosító Előadás sikere azóta töretlen. Az előadás lelkes résztvevői közül sokan jönnek el később az ingyenes személyes konzultációimra, ahol még tovább beszélhetjük a témát. 

A múlt héten egy hölgy egy teleírt spirálfüzettel állított be: az előadáson készített jegyzeteivel. Még mindig csodálkozással teli szemmel közölte: eddig mindent rosszul csinált, és nagyon szeretné ha ezentúl én, és a Fat Free csapata foglalkoznánk vele. Három napos táplálkozási naplója élénken példázta mindazt, amiről a Megvilágosító Előadás szólt.

Lassan egy éve vezetjük havonta hatalmas érdeklődés mellett a Megvilágosító Előadást, minden hónapban, és pár nappal a program előtt mindig végiggondolom, változtassak-e az előadás tematikáján. Aztán mindig rájövök, hogy hiba lenne. Amikor az aktuális dátum előtt újra, meg újra átnézem a diákat, rájövök, hogy nem érdemes változtatni rajtuk. Érthetőek, logikusak, de előre szólok: felkavaróak! 

Ha tehetitek gyertek el szerdán ti is! Várlak Benneteket!

Héder Éva

Fat Free Fogyókúra Központ

vezető dietetikus, fogyókúra szakértő