2014 a cselekvés éve

Kedves Fogynivágyó!



Ismét véget ért egy év.
Az Idő kereke monoton rója tovább végtelen köreit, de az előttünk álló 365 új nap ígérete és bizakodása egy pillanatra lelassít minket.
Töltünk egy pohár italt, ledobjuk magunkat egy kényelmes fotelbe és egy kicsit átgondoljuk mi történt, mi történhetett volna velünk.
Mit szerettünk volna és hová jutottunk valójában.

 

Nagyon fontos ez az évről évre megismétlődő pillanat.
 Ilyenkor, ebben a kicsit ünnepélyes percben végigtekintünk az életünkön.
Aztán látunk amit látunk.

Talán megvonjuk a mérleget.
Talán elégedettek vagyunk, talán nem.
Talán őszinték vagyunk magunkhoz, talán nem is annyira.

A mérlegben vannak álmok, célok, tervek és persze a Valóság. 
Vannak köztük fontosak és kevésbé fontosak.
Vannak amelyeket megvalósítottunk, megoldottunk, vannak amelyeket elkezdtünk, de félbehagytunk és vannak, amelyeknek neki se mertünk futni.

 Az év eleje akarva akaratlanul az őszinteség pillanata is. 
Itt muszáj a tükörbe néznünk. 


• Miért nem sikerült idén sem lefogynom?
 
• Hány próbálkozásom volt, amelyeket idő előtt feladtam?
 
• Miért nem tettem újabb egy éven át semmit az egészségemért? 

• Miért engedem, hogy a dolgok egyre rosszabbra forduljanak?
 
• Miért van még mindig rendetlenség, olykor káosz a fejemben és néha a dolgaim között?

• Miért keresek állandóan kifogásokat?

• Miért nem találom a működő megoldást?

• 

Lustaság?
  Bizonytalanság?
  Szervezetlenség?
  Hitetlenség?
  Motiválatlanság?
  A tudatosság vagy az önbizalom hiánya?
  
Vagy talán megint valaki más a hibás? 
• 
A lehetetlen körülmények?
• A főnök?
• A válság?
• A Fidesz?
• A szocik?
• A zasszony?
• Vagy az a “büdös kölyök”?
• A hülye pasim?
• Vagy ez az ország?

Pedig azok az Álmok valahol itt vannak a fejünkben. 
Vagy nevezzük inkább Vágyaknak őket?


Olykor egy kávé mellett elmerengve újra és újra felsejlenek.
 Jobb esetben talán már le is írtuk valahová egy papírra, a füzetünkbe vagy a számítógépben egy “Álmaim” vagy a “Vágyaim” elnevezésű mappába.

 

De hát akkor most, amikor ismét eltelt kerek egy év, hol is tartok velük? 
Most jobban tudom, mit kellene tennem, mint tavaly ugyanilyenkor? 
Tudatosabb vagyok, mint 365 nappal korábban? 



Tudás, tudatosság… Fontos szavaknak tűnnek!
 Talán valahol itt kellene keresgélnünk a megoldást?


Mindig az Álomtól indulunk.
Van aki bátran álmodozik, van aki megmosolyogja az álmodozót, van aki pedig egyenesen gúnyos hangon lehurrogja azt, aki az álmairól mer beszélni. 


Pedig mindannyiunknak megjelennek az Álmok vagy Vágyak képek formájában az elménkben.
Új és új képek.
Néha persze mindig ugyanaz, de újra és újra.
Nem valóság, de valami ködös lehetőség.
Esetlegesség.
Egy kép, amit annyira jó nézegetni.
Jó elhinni, hogy megvalósulhat.
Hinni benne…
 Hinni benne…!?



Hinni benne!!! Hoppá!
 Hit!

 

Ez is fontos elemnek tűnik.

“Higyjünk magunkban! 

Higyjünk az álmainkban.

Higyjük el, hogy képesek vagyunk rá! 
Higyjük el, hogy meg tudjuk csinálni!“


Ha szerencsénk van, gyakran hallottuk ezt a szüleinktől, edzőinktől, tanítóinktól, barátainktól. 
De vajon hogyan kell hinni? 
Elég valami rejtélyes, titokzatos, transzcendentális erőhöz fohászkodni? 
Kérni az Univerzumtól? Imádkozni Istenhez vagy az őrangyalunkhoz? 



Elég csak kiírni a bejárati ajtóra, hogy mit szeretnénk, aztán hinni benne, esetleg hálásnak lenni mintha már meg is valósult volna, ahogy a Titok és a manapság olyan népszerű, a gondolat teremtő erejét hirdető könyvek tanítják?

 

Ez is nagyon fontos, de talán valami még hiányzik… 
Érezzük, hogy valami azért kellene még…
 Valami…

 

Valami ami létrehozza a változást!
Valami, ami megvalósítja az elménkben megjelent képet. 
Valami…


Valamifajta Erő?
 Valamifajta Erőre is szükség lenne?



Igen! Az Erő!!!


Az Erő jellemzője, hogy mozgásba hoz, elmozdít, átalakít, megváltoztat, átrendez. 
Ahol pedig az Erő megjelenik, ott megjelenik a Változás is. 
A Változás, ami lehet apró, kezdetben szinte észrevehetetlen, hatásában mégis jelentős. De a Változás lehet erőteljes, látványos, bámulatos, akár félelmetes és hihetetlen is. 

A Hit és az Erő között szoros összefüggés van.
Ha hiszünk benne, képesek vagyunk nagy Erőt, nagy Energiát befektetni.
Hiszek benne, ezért teszek érte. 
Ha nagyon hiszek, még bátrabban feszülök neki.

Ha nagy a befektetett Erő, nagy és látványos lesz a Változás is. 



Ez az, amikor a Hitnek ereje van.
Nem közvetlen, hanem közvetett.
A Hit az Erő által hat. 



Az Erőt viszont el kell indítani. Be kell vetni!

 

Itt ismét álljunk meg egy pillanatra!


Az Erőt elindítani, bevetni!
 
Elindítani, bevetni! 



Az elindítás vagy a bevetés már Cselekvést igényel.
 Az Erő bevetése azt jelenti, hogy Cselekvésre szántuk magunkat.
Cselekvés, megvalósítás, csinálás, megélés.

 

Ez az a pont, amit nem győzünk hangsúlyozni a Fat Free Testsúlycsökkentő Központban a vendégeinknek és klienseinknek.
 Ez az a pont, amire újra és újra figyelmeztetem magam. 

Cselekedj! Láss neki! Csináld! 



Cselekszünk? 
Cselekszünk vagy csak álmodozunk? 
Cselekszünk?
Vagy csak beszélünk, hablatyolunk, aztán minden marad a régiben?


Megvalósítjuk a terveinket vagy csak írogatunk szép kövér listákat?
Egyáltalán készítünk terveket vagy csak dumálunk, hogy hogyan kellene?



Megterveztük az utat a célunkhoz?
Egyáltalán megfogalmaztuk a céljainkat?
Tudjuk hová szeretnénk eljutni?
Konkrétan?
Szinte kézzel foghatóan?
Olyan kézzel foghatóan, mint egy térkép, amely alapján bátran el lehet indulni? Lépésről-lépésre?



Egy előadótól hallottam az egyszerű tanácsot:
Tedd egyik lábadat a másik elé! ..és haladj! Ha minden vélt vagy valós akadályoztatás ellenére ezt teszed, azaz egyik lábadat a másik elé teszed, biztos, hogy eljutsz valahová. 



Ha van jó térképed is és biztosan ismered a célt, igen jó esélyed lesz arra, hogy célba is érsz.



De időközben történik még valami.
Valami, ami talán még annál is fontosabb, hogy célba érj.


Mert ugye a célban nem ér véget minden, hanem újabb célokat fogsz keresni.
Hiszen az élet nem ér véget az aktuális célbaéréssel.



Tehát, ami az igazán fontos:



Az Út

Az Úton megéléseid lesznek.

Tapasztalni fogsz. 

Megéled az Úton lét örömét.


Megéled a lelkesedést, az elfáradást, az elbizonytalanodást.
Megéled, milyen érzés az akadályokat leküzdeni. 
Megéled az örömöt, a lelkesedést, az extázist.
Megéled, amikor társra akadsz az Úton.
 Megéled, milyen az Úton lenni együtt vagy egyedül.
 


A megélésen keresztül tapasztalatokra teszel szert.

A tapasztalatok sokasága pedig Tudássá sűrűsödik benned.
A szabályok, törvények Tudásává.
Az összefüggések Tudásává.
Tudni és érteni fogod az Utat!



Ha a fogyásról van szó, a legtöbb emberben éppen itt akadnak el a dolgok. 
Egyszerűen nem értik, hogy működik a testük. Ezért gyakran ártanak neki mindenféle erőszakos fogyasztó módszerrel.



Nem értik, milyen törvények és összefüggések alapján alakul ki a súlyfelesleg és hogyan kell együttműködni a testünkkel és úgy kiszolgálni őt, hogy képes legyen elengedni a felesleges kilókat.


És tegye ezt úgy, hogy visszaálljon a testi harmónia, növekedjen a vitalitás és egy új egyensúly eredményképpen soha többé ne történjen meg a visszahízás.

Buddha híres mondása:

Nincs út a boldogsághoz. Az út maga a boldogság.


Figyeld meg, hogy a Hit és Tudás között ott van kikerülhetetlenül és szükségesen a Megélés. Azért születünk, hogy megéljük az Utat.

Addig hiszünk valamiben, amíg nem tapasztaljuk meg a valóságát. 
A tapasztalathoz viszont meg kell élni a dolgokat.

Csinálni, cselekedni, megélni, megvalósítani.


A kellő nyomaték kedvéért ezt a négy szót csupa nagybetűvel kellene írni. Valahogy így:

CSINÁLNI, CSELEKEDNI, MEGÉLNI, MEGVALÓSÍTANI

Amint személyes tapasztalattal megéljük a dolgot, a hit hirtelen tudássá válik.



Ezért van az, hogy az igazán jó tanár azt tanítja, amit megélt. 
Egy jó tanácsadó csak arról tud tanítani, amit maga is gyakorol vagy megtapasztalt.


Amíg csak a tankönyvekből “értünk” valamihez, csupán elhittük, amit tanítottak nekünk. De amint csináltuk, megéltük, megtapasztaltuk, konkrét Tudássá válik és ez már másfajta minőség.



Átgondolva a folyamatot, kezd összeállni a kép.
Megértjük, hogy egy folyamatról van szó, amelynek központi eleme a megélés, a megvalósítás, a cselekvés, a csinálás. 



Ez a Mag. A dolgok közepe és lényege.


A Megélés által összeáll a fejünkben a dolgok működésének rendszere.
Megértjük az összefüggéseket és a törvényszerűségeket. 
Megértjük és kezdjük átlátni a Rendszert.



Megtanuljuk hogyan és miért úgy működnek a dolgok ahogy. 
A Játék értőivé válunk. 



Egy olyan világban, ahol kezdjük megismerni a játékszabályokat és az összefüggéseket, egyre magabiztosabbakká válunk, egyre jobban érezzük magunkat és bátrabban álmodunk.

Elindultunk.
Járunk az úton.
Megéljük az utat.
Tapasztalunk.
 Tanulunk.
 Tudásra teszünk szert
Nő a Tudatosságunk.
 Fejlődünk.
 Gazdagszunk.


Bátrabban és határozottabban tűzünk ki célokat, megértjük a tervezés fontosságát és ha a lényeget is felfogtuk és megtapasztaltuk, azt, hogy a megélés, a cselekvés, a csinálás a központi eleme mindennek, akkor a Hit is új dimenziókat nyer.


Megélés és cselekvés nélkül téves következtetéseket szűrhetünk le a minket körülvevő valóságról. 



Gyakran hallani ilyen mondatokat:

“Nem működik, nem is érdemes belefogni.”
“Persze, hogy neki sikerül, hiszen ő szerencsés”
“Hja, a te pozíciódban…!” Szokta mondani egy barátom. 
Van aki nagy szavakkal gyárt futószalagon soha meg nem valósuló hangzatos illúziókat, tudomást sem véve a személyes valóságáról.



A híres mondás szerint az emberek 2%-a gondolkodik, 3%-a azt hiszi, hogy gondolkodik, 95%-a pedig mindent megtesz azért, hogy ne kelljen gondolkodnia.



Ezt a mondatot úgy is fogalmazhatnánk, hogy az emberek 2%-a cselekszik, 3%-a azt hiszi, hogy cselekszik, 95%-a pedig mindent megtesz azért, hogy ne kelljen cselekednie.


Kívánom Neked, hogy 2014-től kezdj el járni az Úton.
Add át magad az Út tapasztalatainak. 
Szerezz meg minden Tudás, amit az Út adhat neked és az Út által válj minél tudatosabbá!

 

Indulj el!
 

Legyen ez az év a Megélések, Megtapasztalások, a Tanulás, a Tudás és a Tudatosság éve.



Barátsággal


Pati Nagy Attila 

Fat Free Testsúlycsökkenő Központ
programalapító